Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Története:

A legenda szerint a burma macska a rövid szőrű egyik őse, akit istenként imádtak a burmai templomokban. Ez a leírás a tájföldi irodalom egyik versében szerepel, amely négy macskáról szól. A vers keletkezése a korai XVII. századra tehető. A négy macska közül kettő egyértelműen egy burma és egy sziámi, amely szintén bizonyítja, hogy a két fajtának, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, már több száz évvel ezelőtt is eltért a testfelépítése. Úgy vélik, hogy a mai burma 1920-ban keletkezett az Egyesült Államokban, egy kan sziámi és egy Burmából hozatott nőstény macska keresztezéséből. Ugyanakkor a XIX. században egy angol férfi a kék szemű sziámik mellé sárga szemű burma macskákat is magához vett, ám nem keresztezte őket. A burma mára közkedvelt fajtává vált, és számos színe megengedett. Ma túlnyomó részben Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban tenyésztik. A burma macskák szeretnek nagy csoportokban élni. Különösen azt szeretik, amikor egymáshoz bújva alszik el az egész család.

Általános megjelenése:

A közepes méretű macska testfelépítésének nem szabad emlékeztetnie sem a sziámiéra, sem a brit vagy az európai rövid szőrűére. A tömör test izmosnak és keménynek hat, nehezebb, mint amilyennek tűnik. A fej felül enyhén lekerekített, a közepes méretű fülek hegyei enyhén hajlítottak. A nagy, egymástól távol elhelyezkedő szemek az aranyzöldtől a borostyánig bármilyen színűek lehetnek. A nagyon rövid szőrzet simul a testhez, alig van némi aljszőrzet. A bunda finom tapintású, csillogó és selymes. Minden más macskafajtától eltérően a burma altestének színe mindig világosabb, mint a háton és a lábakon található szőrzeté.

forrás:www.whiskas.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.